Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mocsárszivárvány

2013.11.18

Minden alkalommal beszállok az autódba, felmegyünk a legfelső emeletre. Az előszobában leveszed a kabátom, kifűzöd a cipődet és megyünk. Bekapcsolod a zenét, leülsz mellém, kérdezek vagy kérdezel. Ki vagyok éhezve az érintésedre. Majd megveszel a testemért. Nekem esel, lehámozod rólam a ruhát, te is vetkőzöl. Csókolsz. Akarlak. Ha tudnád milyen mocskos nehéz nekem megélni ezeket a perceket. Úgy venni levegőt, hogy lehet, ez az utolsó alkalom.

Mint a mocsárba fulladás: belépek az ingoványos sárba, süllyedni kezdek, torkom szakadtából üvöltök. Már a derekamig ér a mocsok, megfulladok, de az utolsó pillanatban még kétségbeesettebben kapkodok a levegőért.

A fájdalomhoz azonban olyan boldogság társul, mint a szivárvány. Minden színű érzések: örömök, mosolyok, ízek, illatok, önkívület, mámor, szeretet.

Nem akarlak elengedni, szoríts erősen, húzzál ki a mocsokból, a sárból, a mocsaramból.

- Maradhatsz, ha akarsz.

- Nem tudnék aludni.

Hogy is tudnék: mocskos vagyok, sáros vagyok, próbálom kiköpni a mocsaram ízét. Most tértem magamhoz a szivárvárványos mocsaram ezerszínű szenvedéséből.

Nem is akarok aludni. Szivárványokat akarok, igaziakat, mocsár nélkül.

Miközben összeszedem a ruháimat, kezd rám törni az üresség. Kaptam valamit, és mégsem kaptam semmit.

Kaptam egy mocsaras szivárványt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Képgaléria


Utolsó kép


Elérhetőség

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Október / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 11053
Hónap: 42
Nap: 1